Növény a várfalon

Dráma egy apró felvonásban

Szereplők:

Sétáltatós Nő ( kb.60 éves )

Sétáltatott eb, Lipótka

Kerti Nő ( kb. 35 éves )

Kerti eb, Windsor

Mesélő

Helyszín:

Egy ország, kertváros

A Sétáltatós Nő Lipótkával békésen bandukol, amikor az egyik kertből hirtelen kirohan egy hatalmas kutya. A jelenet talán tíz másodperc sincs, de eközben Lipótka véres nyakkal, hörögve kimúlik. A sétáltatós Nő meg sem tud mozdulni, csak áll-áll miközben Windsor, a hatalmas, visszaballag a házba. A Sétáltatós Nő ráborul Lipótkára, és megállíthatatlanul zokogni kezd. A Mesélő épp indulna hozzá, de megjelenik a kertkapuban a Kerti Nő, tágra nyílt „mitörtént” tekintettel.

- Windsor! Már megint mit csináltál? Na, majd kapsz, te rohadék dög! Én nem tudom, mit csináljak veled, csak egy pillanatra hagytam nyitva a kaput a postásnak, és tessék! Hát ez a kutya hülye, én már régóta mondom!  Na jó, figyeljen, kifizetem, az árát is, meg amibe eddig volt, látom fajtatiszta. Csak mondja meg, máris hozom a pénzt.

A Sétáltatós Nő megemeli ősz kontyos fejét, fogalma sincs, mi történik körötte, a sokk épp szerteszét vibrál minden porcikájában. Nem szól, csak néz, már nem sír, csak simogatja a vértócsában fekvő halott szőrpamacsot, csak simogatja, és ölelgeti, még csak nem is motyog közben.

- Jó, akkor kifizetem az egész dupláját, meg még annyit, amennyit akar, és veszek magának egy ugyanilyen kölyköt, az csak elég lesz!?- mondja a Kerti Nő.

A Sétáltatós Nő most sem szól. Karjába veszi a halott kiskutyát, mint egy újszülöttet ringatni kezdi, és sarkon fordul. A Kerti Nő bezárja a kaput, és indul utána. Már nem kiabál, csak magában halkan mondogatja: - Várjon, várjon, várjon meg! A Sétáltatós Nő megtorpan. Mindketten az úttest közepén állnak. Szembefordulnak egymással, és a Kerti Nő átöleli a vérző kutyát ringató Sétáltatós Nőt, és szorosan karolja, tartja, a kertváros kellős közepén, az úttesten, ahol egyetlen autós sem dudál, csak finoman kerülgetik őket.

A Mesélő tovább megy, de még percekig látja őket egybeforrva, ahogyan remegve hátranézeget. Eszébe jut, hogy talán a szeretet éppúgy képes utat törni magának, mint növény a várfalon.