A lámpaláz 

A lámpaláz egyfajta társas fóbia, a nyilvános szerepléstől való szorongás megnyilvánulása. Jellemző oka, hogy az egyén nem tartja elég jónak önmagát: szeretne megfelelően szerepelni akár vizsgán, prezentáción, interjúban, felvételi beszélgetésen, de fél, hogy elrontja. A szorongáshoz tartozó benső magyarázat egyértelműen a megfelelési vágy. A kialakulásban közrejátszhat bizonyos múltbéli visszajelzések rögzülése olyan tekintéllyel bíró személyektől, mint például a szülő, nevelő, tanár, rokon, ismerős, stb.

Az egyén úgy érzi, vagy azt hiszi, hogy aki hibás, az nem,- vagy csak feltétellel szerethető. Mindannyian arra vágyunk, hogy feltétel- és ok nélkül szeressenek. Azonban, ha már kialakult az a személyes vélekedés, hogy csak feltétellel szeretnek (ha jól teljesítek, nem hibázom, a legjobb vagyok, büszkeségre adok okot, stb.), akkor létrejön egy új, tapasztalatszerűen rögzült hit is: ha nem vagyok elég jó, akkor nem vagyok értékes; és ha nem vagyok értékes, akkor nem vagyok szerethető. Ez utóbbiról tudat alatt úgy érezzük, hogy kibírhatatlan. Az ebből kialakult rettegés megnyilvánulása lehet lámpaláz.

Hiába bármiféle biztatás elképzelendő káposztafejekről, a már kiteljesedett, túlzott félelem számos helyzetben elfogja az embereket, amikor úgy érzik, hogy mások bírálhatják a teljesítményüket, megnyilvánulásukat.

A lámpaláz félelem attól, hogy mások szeme láttára hibázunk, vagy rossz színben tűnünk fel.  Több nemzetközi felmérés bizonyítja, hogy a megszégyenüléstől jobban rettegünk, mint bármi egyébtől. Művészek, politikusok, tudósok, üzletemberek és mindazok, akik rendszeresen kerülnek reflektorfénybe, jól ismerik ezt az érzést. Jóllehet, bizonyos mértékű szorongás természetes, sőt teljesítménynövelő - mert ilyenkor több adrenalin termelődik szervezetünkben, ami élénkebbé és motiváltabbá tesz - szélsőséges esetben megjelennek a típustünetek: szorongásos roham, száj kiszáradás, gombóc a torokban, gyengeség, remegés, szapora pulzus, reszketés, verítékezés. Ahogy a szorongás elhatalmasodik, az egyén minden figyelmét annak leküzdése köti le. Ennek eredményeképp pedig már létre is jött ama ördögi kör, hiszen így elvonja saját energiáit a feladattól, és még inkább képtelen a logikus gondolkodásra, jelenlétre, koncentrációra.

A lámpaláz okozta szorongás kiterjedhet a társas kapcsolatok területére is. Előfordul, hogy valaki nem mer megszólalni, és emiatt visszahúzódó lesz azoknak a társaságában, akik gúnyolódni szoktak, jellemzően cinikus a hangvételük. A kudarctól, a kellemetlen visszajelzésektől való félelem miatt a gyermek, majd később a felnőtt nem tudja kinyilvánítani akaratát. Vagy, ha mégis, akkor azt tapasztalja, hogy mások nem tartják azt fontosnak. Ez az élet több területén is konfliktusokhoz vezet. Ha a szorongás erősödik, akkor fóbiává válik; a fóbiás személy pedig arra törekszik, hogy elkerüljön minden olyan szituációt, amely félelmet kelt benne.

Mi történik a szervezetben szerepléskor?

"A szereplés erőbedobást követel, melyhez az egészséges szervezet önműködően biztosítja a többlet energiát. Az automata idegi és hormonális szabályozás ősidőkből öröklött mechanizmusai gondoskodnak arról, hogy valamennyi szerv megfelelő készenlétben álljon a feladat elvégzésre. Míg a szereplő a függöny mögött a fellépés pillanatára vár, már elindul szervezetében a fokozott anyagcserét biztosító intézkedések megszervezése.  Első lépésben az agykéreg felveszi és feldolgozza a helyzetre vonatkozó információkat, majd továbbítja az agytörzs hálózatos állományában lévő ősi vegetatív központoknak. Az innen kiágazó idegpályákon indul el a riadókészültség szervezése. Serkentő impulzusokat kapnak az agykéreg figyelmi és ébrenléti zónái. (az arousal-rendszer), továbbá az érzelmi működések központjai, valamint az akarattól független szabályozás fő „minisztériuma”, a hipotalamusz. A további intézkedések innen futnak ki az egész szervezetbe. 
A hipotalamusz villanásnyi idő alatt mozgósítja a szimpatikus ideghálózatot, melynek az a feladata, hogy a szívben, májban, lépben, és valamennyi illetékes szervben fokozott energia-bevetést idézzen elő. Ugyancsak idegparancsot kap a mellékvese velőállománya, mely fokozott adrenalin kibocsátással vesz részt a szervezet „felfűtésében”. Ezenkívül a hipotalamusz a vérbe bocsátott parányi mennyiségű hormontöltetek útján „beosztottjának” az agyalapi mirigynek is elküldi a felkészülésre vonatkozó üzenetet. Ezután az agyalapi mirigy kiadja saját hormonparancsait a mellékvesekéregnek, hogy indítsa be a stressz-ellenállást segítő hormonok termelését. Ugyanakkor értesíti a pajzsmirigyet is, hogy erőteljes anyagcsere-gyorsító hormonjait haladéktalanul dobja a vérpályába. Mindezek az idegi és hormonális készenléti intézkedések csatasorba állítják az összes szervet. Serkentik a keringést, mélyítik a légzést, vért pumpálnak a lép raktáraiból, cukrot vonnak ki a májból, emelik a vérnyomást, felgyorsítják az anyagcserét, stimulálják az idegrendszert, fokozzák az izmok vérellátását. A sejtek mikroszkopikus „atommáglyáiban”, a mitokondriumokban felgyorsul az energiahordozó foszforvegyületek elégetése. A szervezet briliáns szervezéssel biztosítja a rendkívüli feladat végrehajtásának feltételeit. 
Eredménye a kedvező izgalom, a lelkesült, felhangolt érzelmi állapot, az élénk figyelem, a gyors reagálás, a puha, meleg kéz. Ez a hőn áhított „jó” lámpaláz, mely maximális teljesítményre teszi képessé a szereplőt."

Dr Pásztor Zsuzsa - zenetanár, egyetemi oktató

www.parlando.hu