LÁMPALÁZZ OFF! - ANTiIZGULIN

 „Akkor nem érdemes elolvasnod a könyvet, ha szereted, hogy takarózhatsz a lámpalázzal.

Ha élvezed, hogy emiatt sajnálnak, és menekülőre foghatod, mert szerethetőbbnek hiszed magad elesettként, akkor nincsen benned motiváció, vágy a változtatásra. Abban nem tudok segíteni, hogy akarj valamit, amit nem akarsz, de abban igen, hogy végleg és örökre megszabadulj a téttel járó helyzetek kínjától.”

 Trend FM - rádióinterjú:

 https://soundcloud.com/konyvben-utazom-olah-andreaval/lampalaz-off-antiizgulin-barko-judit

ANTiIZGULIN

L Á M P A L Á Z  N É L K Ü L  É L N I

"Barkó Judit most megjelenő könyve mélyen elgondolkodtató abból a szempontból, ha ez el tudna terjedni, és minél többen megszabadulnának a gyötrő érzéstől, ami a megmérettetésekkel jár, vajon más lehetne-e a világ?

Az utóbbi évtizedekben különös hangsúlyt kaptak az olyan TV műsorok, amelyek semmi mást nem igényelnek a résztvevőktől, csak a teljes gátlástalanságra való képességet, az őszinte és spontán megnyilvánulást nagyközönség előtt. Ezek a sorozatok érthetetlen módon, jelentős nézettséggel bírnak. Sőt, ha a sors úgy hozza, a sorozatszereplők híres emberekké is válhatnak, úgynevezett celebbé.

Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy ők lesznek, lettek az új nemzedék példaképei. Hogy jön ide a lámpaláz leküzdésének lehetősége, melynek módját hosszú kutató munka után végre sikerült megtalálni? Úgy, hogy ez egy olyan áttörést hozhat az életünkben nem csak egyéni, hanem társadalmi szinten is, ami megteremthetné az egyensúlyt.

Emberek, akik a lámpalázuk tudatában nem mertek megnyilvánulni, hangot adni gondolataiknak, érvényt szerezni a bennünk rejlő mindannyiunk hasznára váló értékeiknek. Akik tudásukkal, mentalitásukkal, személyiségükkel maradandó és nem efemer értékeket képviselnek, végre előtérbe kerülhetnének. Talán még új sorozatokra is inspirálnák a tv-társaságokat.

Az élet majd eldöntené ,mert végre meglenne a választás lehetősége: ki marad fenn a palettán."

Zolnay-Laczkó Katalin

Marosvásárhely, Népújság, Rózsa Mária írása:

Megéri a fél banán!

A Királynő

„Barkó Judit lényegre törő kérdéseit, mosolygó szemét jól ismerik itthon és a határokon túl is. A Duna TV nívódíjas szerkesztő-műsorvezetője most új arcát mutatja: legbensőbb élményeit, lelki történéseit öntötte szavakba. Rövid írásainak egy részét éveken át közölte az Elixír magazin. Sajátos hangvételű, tömör, többszólamú, műfajteremtő írások ezek, amelyek most kiegészültek újabbakkal, valamint A királynő és A király című, terjedelmesebb történetekkel. Akárcsak Barkó Judit 15 év óta vezetett önismereti kurzusaiból, belőlük is az életet szenvedélyesen szerető arc néz szembe az olvasókkal.
A hétköznapin túlpillantó lényeglátás, gyöngédség és föl-fölszikrázó humor jellemzi e történeteket. Ajánljuk mindazoknak, akik többet akarnak megtudni nemcsak a népszerű szerzőről, hanem – vele és általa – önmagukról is."
Grabner Mária, szerkesztő

„Ezek az élet nagy kérdései, töprengésre, meditációra alkalmat adó témák.
A szerző nem oktat, nem filozofál, ezért felüdítõ őt olvasni, közben megkönnyebbülünk, fellélegzünk. Aztán újraolvasva írásait, rádöbbenünk, milyen magasságokat és mélységeket érint.”
Árokszállási Éva, az Elixír Magazin főszerkesztő-helyettese

"Hosszú évek óta készül A Királynő. Oka van, ha Hozzád is eljutott, hisz így tudunk találkozni. Sosem örültem, amikor egy előszóban a szerző megmondta, hogyan olvassak, jobban szeretem a bizalmat. Néhány barátom, aki a kéziratot olvasta mégis azt javasolta, hogy osszam meg Veled a tapasztalatait. Íme, ollózva:"

„Valahogy azért közöld majd az olvasóval, hogy heti egy történetnél nem érdemes többet elolvasni, mert különben jön a túladagolás.”

„Ez inkább munka-gyógykönyv! Tudod, több nap kellett, és néha többszöri elolvasás, hogy egy-egy írásod elkezdjen működni, de megtörtént mindig, és hálás vagyok érte.”

„Hát jól összetörted a világképemet! De végül mégis összeállt egy új, és az nem a tiéd, mégis általad történt. Boldogabb lettem!”

„Örülök, hogy kiadták végre, csak tudatnod kell majd, hogy mellékhatás nélkül nem olvasható, és azt is, hogy egy évre is sok! Lehet, hogy kínos, de heti egynél többet sosem tudtam elolvasni, és az a hét az emésztésről szólt... De valahogyan mindig új született bennem.”

„Rájöttem a titokra: Te húsz oldalt írsz le egy sorban! Idő kellett, hogy felismerjem, de most újraolvasva, szépen lassan kibomlott egy komplett tankönyv... és jó, hogy nem szóltál előre, hatalmas élmény volt!”

„Most fejeztem be. Másodszor. Képzeld, reggelente arra ébredek, hogy ott figyel A Királynő a hálószobapolcon, és olvastatja magát, aztán bennem marad napokig... és mozgat, simít... ha szépen kellene kifejezni: harmonizál, de tudom, hogy nem bírod a nagy szavakat… Azért megengeded, hogy megköszönjem, ugye?”

„Imádtam, és azt is, hogy sosincs vége. Bár akárhányszor is olvaslak, mintha titokban átalakulnának a történetek, és gyakran olyan, mintha itt lennél, és hallanálak is. Mintha direkt nekem írtad volna. Fogalmad sincs, mennyi csoda történt velem, csak attól, hogy elindított A Királynő magam felé!”

Könyvbemutató fotógaléria (2010. március 11. Uránia Filmszínház)

Videók

Híres Aurák