Karácsonyi Kucorgó 

 „Mértékadó lapokban”, weboldalakon olvasom: vegyél ma levendulás fürdőt, menj sétálni a szabadba, és csodáld meg a tél illatát vagy élvezd a pihe-puha hóesést. Ajánlják még, hogy radírozd le az arcod, esetleg kocogj, jógázz, ciculj be a fotelbe egy jó könyvvel, miközben ég egy gyertya, vagy füstölő. És, ha ez nem lenne elég, hogy békéhez juss, akkor menj táncolni, vagy beszélgess a barátaiddal. Ne kapkodj, ne tolakodj, ne vásárolj, ne készülődj őrült módon, és legyél olyan, mint egy rendes karácsonyi amerikai filmcsalád.

Ha épp van öröm az életedben, akkor semmi szükséged kiegészítőkre, akkor gondtalan vagy, ezért efféléken nem gondolkozol, s ha mégis a fenti felsorolás bármelyikét teszed, akkor nem gondűzőként, hanem a pillanatért.

Igaz, persze, hogy igaz, hogy elterelheted a gondolataidat egy kis időre bármiféle aktivitással, de az életöröm valami másból származik. És bizony annyi faktor alakítja a Te személyes örömre való készségedet, hajlandóságodat, hogy lehetetlen fölsorolni. Nincs a Földön senki, aki pont olyan lenne, mint Te. Ki az, akinek pontosan ugyanazok a szülei, aki minden pillanatban pontosan ugyanazt élte át, amit Te? Ki az, aki mindig ugyanúgy néz ki, mint Te, ugyanazt szereti, és ugyanúgy, ugyanakkor, mint Te?

Csak Te vagy az, aki akkor és úgy örül a létezésnek, pillanatnak, ahogyan, és amikor Te. Tudom, filozofikusan, vagy túl egyszerűen hangzik, de az Önmagadhoz vezető úton kaphatsz kísérőket, tanácsadókat, gyógyítókat, de helyetted senki sem dönthet. S még, ha olykor meg is engeded, nos, olyankor is Te vagy, aki úgy dönt, hogy valaki más után megy.

Azt tapasztaltam, hogy az életörömre, így az ünnep-örömre való képességünk jórészt a személységünk legbensőbb zugában kucorog. Nem jobb, vagy rosszabb, mint másoké, s még mértéke, milyensége sincsen. Az összehasonlítás nem vezet sehová. Épp annyira vagy képes az öröm megélésére, amennyire, és valami azt súgja nekem, hogy ez így van jól.

Időnként azért érdemes bekopogtatni ama Kucorgóhoz…és a kopogtatás egyik módja az önismeret. A többit nem ismerem még...