Talán kölyökkorában, amikor még minden kutyát lecukiznak, kapott némi szeretetet, de azt beszélik, tizennégy éven át láncra kötve őrzött egy házat. Azután menhelyre került. Kata hazavitte az öreg, beteg, harapós, morózus kutyát és szeretgette. Ki tudja, mi vesz rá valakit, hogy segítsen egy kiszolgált vizslának, amikor az nem is kéri. Mindenesetre Lázár múlt csütörtökig, még két évig élt, pihent, és sétálni is megtanult…kicsit. Harapós maradt, és ahogyan Kata mondta: sohasem tanulta meg értelmezni a szabadságot.
Csak néhány sor, csak egyszerű, igaz történet, de a szívemig hatolt.