Vagyok, aki vagyok. Vagyok, amilyen vagyok. Teszem, ahogy tudom. Teszem, ahogy hiszem. Lehet, hogy tehetséges árva gyerekek taníttatására költöm. Lehet, hogy nagyon szerényen élek. Lehet, hogy nincs is igényem másra. Lehet, hogy nincs kedvem erről beszélni. Lehet, hogy nem is igaz. De, ha tudnád, azt kérdeznéd: miért nem a rákosok, az idősek, az elhagyott állatok, a beteg madarak, vagy a drogfüggők,vagy épp Te?
Te nem tudod, hogy talán naponta törődök Veled is a magam módján, Te nem tudod, mennyire szeretlek. És nem tudod, mennyire nem érdekel, mit gondolsz rólam. Engem az érdekel, hogy Te hogy vagy?! De az nem, hogy Te mit mondasz erről. Csak az érdekel, amit én látok, érzek. Ilyen önző vagyok.
Megharagszol, mert nem azt kapod, amit szeretnél, hanem azt, ami részemről a legtöbb, mi adható. (kávé nélkül is)
Többnek akarsz látni, mint ami, aki vagyok, és kevesebbnek magadnál. Mert ilyen az ego. Úgy vagyok Neked, ahogy. Szabad vagy. Menj, vagy maradj, kritizálj, haragudj, árts nekem, vagy bízz…nem kell elhinned: de nekem mindegy, hisz mind egy.
Csak tudnám, volt-e rajtam sapka…
2009. március