MLM

„Olyan régen nem találkoztunk!/ Mi van veled?/ Kíváncsi vagyok Rád!/ Igyunk meg egy teát,/ kávét,/ szörpöt,/ italt!/ Egy közös ismerősünktől kaptam meg a számod, és ő mondta, hogy Te milyen fantasztikus ember vagy,/ szeretnélek megismerni,/ illetve van egy komoly milliós,/ milliárdos,/ nemzetközi, /jól prosperáló vállalkozásom, és úgy érzem, tudnánk együtt dolgozni.”

Már kétszer elhittem!!! Pedig mind a kétszer rákérdeztem: ugye nem MLM, ugye nem eladás, ugye nem internetes áruház, gyógytermék, világszabadalom, stb.?

• Neeeeeeeeeeeeeem!- jött a meggyőző-szerű válasz.
• Akkor jó, mondtam, mert én nem szeretek/, tudok,/ akarok /eladni,/ belépni,/ rávenni,/ bizonygatni,/ beléptetni. És, igen, elhiszem, hogy komoly iparág épült erre, elhiszem, hogy X már csak napi,/ heti,/ havi,/ évi 6 órát dolgozik… bármit elhiszek, de én NEM akarok.

A minap már azt hittem, hogy mégis megcsalnak a megérzéseim. Egy régi ismerősöm talált rám a közösségi oldalon, nagyon örültem. Fölelevenítettünk sok-sok évvel ezelőtti dolgokat, olyan kedves volt, és olyan érdeklődő, hogy egy idő után az MLM-re tereltem a szót, és viccesen megjegyeztem, hogy olyan, mintha Ő is készülne valamire rábeszélni. Elmondta, hogy szerinte is milyen fura dolog mások idejével szórakozni, taktikázni, prospektusok, termékminták, időszakos belépési lehetőségek kecsegtetésével újabb találkozót kicsikarni. Minden benső látókám kiabált: Ő is! Mégis elmentem ama kávéra! Figyeltem az időt, figyeltem a módszert. Pár perc és a saját öröméről, sikeréről, élete megváltozásáról kezdett beszélni! Újabb pár perc, kis kérdezősködés, laptop, magyarázat…

• Nem érdekel. - mondtam.
• Jó csak,/ ez nem eladás/, ez nem MLM,/ ez nem rábeszélés, /ez nem….
• Értem, de nem érdekel, kicsit sem.
• Na, erre még nem tanultam meg, hogy mit kell mondani!- csúszott ki a száján!