Hála mágia

Senki nem vett észre semmit. Dolgozott, mosolygott, de a tettek haloványak, a mosoly keserfakó volt.

• Még semmit sem tudunk biztosan, meg kell várni az eredményt. Akkor majd beszélgetünk.
• Mégis mikorra várható?
• Két-három hét. Tessék érdeklődni.

A szavak rövidek, a tartalom ködös volt. Ízlelgetni kezdte. Még… hm, akkor bármi lehet, talán nincs is semmi baj. Talán vaklárma az egész, talán elmúlik minden. Beszélgetünk… és vajon hogyan zajlik az? Kap egy diagnózist, lesz néhány hosszú másodperc csend, jön a terápia, az ígéretek, a félelem, s a harc az életért. Egyáltalán, mit csináljon addig, és két hét vagy inkább három?

A Jósnő panelben lakott. Kalihának hívta magát, és a kapucsengőn is furcsa, titokzatos jelek, ábrák voltak fölfestve.  A füstölő illata már a lépcsőházban megcsapta az orrát. Odabenn mindenhol mécsesek égtek, kis angyalkák, Buddhák, láncok, csillogó terítők, kristályok telítették az apró szobát. Épp ahogy várta. Kaliha betessékelte, leültette egy puha fotelbe és az üveggömbbe bámult.

• Ne mondjon, ne kérdezzen semmit. Éreznem kell a félelmét.

Néhány perc csönd után a tenyerét vizsgálgatta, majd újra az üveggömbre révedt. Edna úgy érezte, talán nem kell annyit várnia a diagnózisra itt, mint az orvosnál. De egyre jobban félt, s kezdte megbánni, hogy eldobja magától a következő napok reményteli félelmét.

• Egy papírra vársz. Öröm ér. Most nem kell fizetned, csak, ha beigazolódok. De akkor ne felejts el.
• Visszajövök… remélem. - mondta Edna.

A két hét tépelődés, a hol lankadó, hol fokozódó remény kezdte felőrölni az idegeit. Fáradt, és kimerült volt. Egyre nehezebben tartotta magát a külvilág előtt. Eljött a nap, persze telefonon nem adtak felvilágosítást - ki érti miért nem, és végre ott ült a fehér folyosón az orvosra várva. Már csak… már nem hetek, nem napok, órák. már ő a következő. Kaliha szavai visszhangoztak a fülében.

• Negatív.

A többit egyáltalán nem hallotta: életmódváltás, több zöldség, több mozgás, talán kevesebb szorongásról is szó esett, de csak a megkönnyebbülés tomboló dübörgése öntötte el a szívét.

Később többször is eszébe jutott, hogy vissza kellene mennie a jósnőhöz, de a „majdholnap” ereje mindent áthatott.

Sok évvel később, amikor fölébredt a műtét után eszébe jutott egy szó, s vele egy szúrós érzés is: megfeledkezett a háláról. Óriási erőt kellett összpontosítania, hogy elintézze, de csokrot küldetett, és egy szép kerek összeget Kalihának. Csak egy hét múlva érkezett meg a friss lelet: jóindulatú volt a daganat. Egészséges. Öröm érte.