Fogyibogyi

A fogyibogyi, ahogy Editke nevezte, nem volt drága. Editke viszont kövér volt. Imádott enni, ennél jobban már csak főzni. Szélesen, izgatottan mosolygott, amikor tálalt, óriási vendégségeket rendezett, a férje pedig hatalmas rozmárrá növekedett az évek során.

• Nem baj, mi így vagyunk jól!- mondogatták tunkolás közben.

Így ment ez hosszú éveken át, de lassan bekúszott az életükbe a ”mégsem vagyok olyan jól”, a magas vérnyomás, a magas cukor, meg a koleszterin, jött némi nehézlégzés, szapora szív, és a Rozmárnak egy kiadós infarktus. Ekkor ijedt meg Editke, és amíg ápolgatta férjét, elkezdett kutakodni az interneten, és megrendelte a fogyibogyit. Marokszám szedte, de persze semmi sem történt, talán csak egy kicsit több időt töltött a legkisebb helységben, és talán úgy hitte, bármit ehet, az biztosan távozik másnap.

Később kipróbált még legalább tíz féle fogyibogyit, az elnevezéshez ragaszkodott, de a mérleg meg se moccant. Amikor hazaengedték a Rozmárt a szívkórházból, szigorú diétát kellett tartani, mert, ahogy az orvos mondta: különben már nem érdemes Jókai összest vásárolni. Editke kihívásnak tekintette az új étrendet, de szép lassan becsempészte a régi fűszereket, eljárásokat, mennyiségeket, csak a már titokban szedett fogyibogyiról nem mert lemondani. Azt hitte, ha abbahagyja, akkor hirtelen hízni kezd.

Húsvétkor a harmadik tálca süteménnyel ringatózott a nappaliba, amikor összeesett. Három hét kórház, és egyetlen esély: legalább húsz kilót kell fogyni, egyébként nincs remény. Az orvos fölhívta figyelmét arra, hogy a fogyibogyitól vérzik a gyomra, és az emésztése gyakorlatilag működésképtelen. Változtatni kell, ha élni akar, és soha, de soha többé nem élhetnek úgy, ahogy eddig. Ekkoriban találkoztunk

Editke ráébredt, hogy a főzésfüggősége, elismerés függősége, kóstolás függősége és zabálásfüggősége lassan fogyibogyifüggőségbe csapott át és tán nem az étel, nem a főzés, nem a fogyibogyi tette őt beteggé, hanem maga a függés. Még érintettük, hogy a függetlenségtől is lehet függeni, de azt hiszem Editke már ezt nem akarta meghallani, mert alig várja, hogy kitanulja a biotáplálkozást.

Tudod, azt hiszem, egy felismerés még csak felismerés. Azt hiszem, hiába érted meg, azt, ami van, ha nem éled. Azt hiszem folyamatos tennivaló a gondolatok igazságának megkérdőjelezése, és annak megismerése, fölfogása, hogy a gondolat nem te vagy, s nélküle tán boldogabb lehetnél. Ám ez életforma, és nincs az a bogyi, ami kiválthatná.