Amarillisz

Kora tavasszal kaptam egy virághagymát, „ültesd el, majd meglátod!” címszóval. Nem vagyok egy nagy kertész, de azért szeretek matatni a virágokkal. Szóval elültettem, és hamarosan szép zöld leveleket növesztett. Egyre hosszabbak, lándzsaszerűek lettek a levelek, de, különös szépséget nem mutatott a növény, virágról pedig szó sem volt sehol. Látszott, hogy egészséges, jól érzi magát, amolyan elvan a teraszon a sarokbanka lett belőle. Egy napon a virágosnál hasonlót láttam, de a cserép még színes papírkosárban volt, s rajta virított a felirat: Amarillisz. Megvagy!- gondoltam, és azonnali kutatásba kezdtem: mire van szüksége a tápon, locsoláson kívül, hogy megtudjam, milyen is a virága.

A válasz döbbenet! Tegyem egy sötét helyre, mondjuk a mosogató alá, ne locsoljam, és amikor már elszáradtak a levelei, vágjam le őket. Így tettem, de nem szívesen…olyan kegyetlennek tűnt. És csodák csodája, néhány hét múlva apró zöld levélke bukkant ki, amit megint locsolni kellett, újra fényre tettem és hamarosan irdatlan erővel előbukkant a bimbó, és kinyílt egy hatalmas, gyönyörű vörös virág. Szakemberek szerint azért kell ez az eljárás, mert, amikor úgymond meghalasztjuk a növényt, akkor megijed, és élni akarásával halála előtt minden erejét megfeszítve feltámad, s csak ekkor hoz virágot. Csak a szenvedés hozza elő az emberi esztétika szerinti szépségét.

Sosem hittem abban, hogy a boldogságért szenvedni kell, bár látom, hogy a legtöbb embernek ijedtségre, félelemre van szüksége ahhoz, hogy változtasson: életmódot, viselkedést, hozzáállást. Ám ez csak változtatás, és még nem változás. Mindenhogyan az vagy, aki vagy, ám a milyenség, a megnyilvánulás változik. Lényegében azonban az amarillisz amarillisz, épp csak nem gyönyörködtet, ha nem ijesztünk rá.  Úgy szeretem majd ezentúl, ahogyan van: unalmas, lándzsaszerű levelekkel, boldogan, feltéve, ha megbocsájt, hogy ráijesztettem, és velem marad.

Ugye romantikus gondolat? Szeretetteli. Meg is hatódtam magamtól. De lássuk be, az amarillisz így van összerakva, így működik, s valaki felismerte ezt, és évről évre végigéletik vele ezt a folyamatot. S az amarillisz így az ami. Talán nincs is jogom az elképzelt morál szerint ítélkezni a folyamaton, talán jobb, ha hagyom, hogy legyen, ahogy van.