Van valami közös a fogyókúrákban és az álmokban. Az elmúlt évszázadok során végtelen számú felfedezés, és végső megoldás született a biztos végeredmény tekintetében: hogyan lehet könnyen, gyorsan lefogyni, hogyan lehet biztosan, pontosan és hatékonyan értelmezni az álmokat. Legalább ennyire közös az is, hogy még egyikre sem leletek olyan technikát, amelyik mindenkinek, mindig, mindenkor működött volna. Bizony a jó öreg szlogen az oka: különbözőek vagyunk.
Egyesek a szimbólumok világában keresik az álmok értelmét, mások az egyén saját, személyes élményeit, rendszereit derítik föl, segítik hozzá az egyéni felfogáshoz. Vannak, akik kódokat, jelképeket használnak. Létezik olyan magyarázat is, mely szerint álmunkban végre átléphetünk ama MÁSIK világba, ahol másféle szabályok uralkodna, ahol fittyet hányunk a fizika, biológia, kémia, és tér-idő elméletek eredményeire, törvényszerűségeire. Létezik még az álmodban minden, és mindenki Te vagy elmélet, amely leginkább abból az egyszerű tézisből indul ki, hogy Te vagy, aki álmodik. Ezt könnyedén kibillentik az agykontroll lehetőségei, ahol is küldhetünk egy másik embernek gyógyító, segítő, kérdő, kérő gondolatpamacsokat is. Néhány gyógyító állítja, hogy akkor tud gyógyítani, amikor a másik alszik, s bizony, még ha nem is tud a gyógyításról az álmodó, különös éjszakai élményekről számol be efféle távgyógyítás után. A tudományos kutatók különféle alvás fázisokat említenek. Megkülönböztetik az álomtípusokat, ám az értelmezésig ritkán merészkednek.
Akadnak rémálmok, meghatározó álmok, amiket tán sosem felejtünk, visszaérő álmok, nagyon is valóságosnak tűnő álmok, jóslatszerű álmok, stb. Sokáig biztos voltam benne, hogy az Álom Manó szórja szememre az álomport, és segít azt álmodni, ami nekem jóJ
Mit kell, vagy lehet ezzel kezdeni? Fontos-e, hogy milyen nyelven álmodunk? Gyakran, vagy szinte sosem? Színesben, vagy fekete-fehérben? Mi van azokkal az álmokkal, amik a jelenbe vezetnek, amikor a vekker csörgése egy összetört pohár darabokra törése az álomban? Magyarázatok tömkelege áll rendelkezésre, épp csak azt érezed, lehet benne valami, de valahogyan Rád, nem tökéletesen igaz. Néha előfordul, hogy valaki segít Neked, és szorgos, titokzatos bólogatással, pici mindentudó mosollyal hallgatja az álmod, majd azt mondja: hüm… nos… szerinted? S amikor felelsz, így szól: jó fele keresgélsz. A titokzatosság megmarad, s Te a „nemtodokénsemmit” kínjával térsz vissza a mindennapokba.
Előfordulhat, hogy egy korábbi álmod valóra válik, s újra gyötör az elme: magyarázatot akarsz.
Pedig megnyugtató magyarázatra az agy birodalmában nemigen lelsz, esetleg elhihetsz bizonyos teóriákat. Ami álmodban „történik” ahhoz hogyan is férhetnél hozzá tökéletesen ébren? Létezik például a tudatos álmodás ősi praxisa. Tanulható, elsajátítható, ám azzal sem kerülsz közelebb spontán álmaidhoz.
Lesz még ezer módszer, magyarázat, felfedezés. Olyan is, amiben végre hinni tudsz. Én csak azt tudom, hogy némi könnyedséggel, humorral, ellazulással hozzáférhetsz valamihez, ami számodra, de csak és kizárólag számodra elfogadható lesz, és segít. Az idevezető út épp annyira különböző, és egyéni, mint mi magunk, mégis tökéletesen egyforma: mint mi magunk.
Kérlek, ha nem muszáj, ne haragudj rám azért, mert egymásnak ellentmondó dolgokat nevezek igaznak. Mert ezek sem igazak, pusztán adott pillanatban annak fogjuk föl őket. Az igazság, és valóság témája roppant messzire vezet…